A kosarakról:
Az egyik fő eleme a method technikák ugyan a kosár, mégis tapasztalatok szerint gyakorlatilag minden kapható kosár alkalmas ellátni a feladatát. Az idők folyamán ezeknek a formája, kialakítása sokat változott, de a lényeg, hogy megtartsa az etetőanyagunkat, amíg a vízbe ér.
Többféle kivitelű kosarakat tudunk használni:
-Flat kosár (lapos kosár)
Talán a legelterjettebb ez a forma, mivel gyorsan tud az etetőanyag belőle bontani, és formája miatt a csali a legideálisabb helyzetbe itt lesz. Ennek is rengeteg változatát elkészítették a gyártók. Sokan töltőszerszámot is gyártanak ezekhez. Ezek is lehetnek merevebb műanyag töltők, melyek valamilyen kidobó mechanizmussal rendelkeznek. Itt azt vegyük figyelembe, hogy ez a mechanizmus az esetleg nem tökéletes állagú etetőnket nem képes magából kiadni, vagy az beleragad/szétesik. A töltőszerszámok másik csoportja a rugalmas töltők, melyeket kicsit „szétfeszítve” jutunk a megtöltött kosarunkhoz. Az ilyen töltők jobban alkalmasak, hogy akár nem tökéletes etetőanyag állag mellett is hiba nélkül ellássák feladatukat.
Ha nem kapható töltő kosarunkhoz, akkor sincsen gond, hiszen a töltést, akár kézzel is elvégezhetjük. Ennek pár apróbb hátránya van: természetesen így nem tudjuk elkerülni kezünk bepiszkolását (ez persze nem tragédia, viszont a felszerelésünket is könnyebben tesszük ezáltal piszkosabbá). Másik negatívuma, hogy nem lehet azonos mennyiségű etetőanyagot tölteni, így a kosarunk súlya is dobásonként változni fog.
Itt említeném meg, hogy sajnos egy elterjedt reklámnak köszönhetően a köztudatba egy tévhit került be, miszerint az ilyen kosarak esetleg túltötlve fejjel lefelé fognak az aljzatra érkezni. Ugyan az átfordulást levegőn (túltöltés esetén) lehet produkálni, de a vízben a fizika törvényei közül a felhajtó erőt is számításba kell venni. A felhajtó erő a kisebb sűrűségű anyagoknál nagyobb hatással bír (etetőanyag) mint a nagyobb sűrűségűnél (kosár súlyozása, ólmozása) így a nagyobb sűrűségű anyag lejjebb, míg a kisebb fentebb kerül, ha egy egységbe foglaljuk. Magyarán a vízbe mindig helyes pozícióba fog fordulni az akár túltöltött kosár is.
-Banjo kosár
A lapos kosarak egy speciális alakú kosara, ami a bendzsó hangszerhez való hasonlósága miatt kapta nevét. Egy kör alakú alap egy vezetőszárral, amiben a főzsinór fut. Ezt pelletekhez használtjuk, kis oldalfal magassága miatt. viszont alakjának köszönhetően csak kis, közepes távolságokra pontos. Ezek közül is lehet néhányhoz töltőszerszámot kapni. Ha barkácsolni szeretünk, ezt egy kupakból és kis vezetőcsőből magunk is megcsinálhatjuk.
Továbbfejlesztett változatuk a ma már a nem kör alakú, de főleg pelletek számára készített kosarak, kis oldal magassággal, és bordák nélkül.
- csillag alakú oldalt súlyozott kosár
Ez az eredeti fejlesztéshez hasonló. A három nagy borba tartja meg az etetőanyagot, a súly biztosítja, hogy a csali a felső harmadban jó pozícióba kerüljön. Nagyobb távolságra is dobható. Ehhez nem kapható töltőszerszám, így ennek súlya is töltésenként más lesz. Elkerülhetetlen, hogy etetőanyagunk egy része a kosár alá kerül, így nem a leggazdaságosabb.
- Csontis kosár
mivel az előanyag az egyik leghatásosabb etetőanyag (és csali is) ezért készül speciálisan csontira alkalmas method kosár is. Ebből a ki lyukakon keresztül tudnak a csontik kimászni, és egy külön tartószerkezet biztosítja, hogy az előke a kosár felett legyen.
- Pelletes kosarak
A pelleteket egy kanálhoz hasonló kosár segítségével is hatásosan tudjuk bejuttatni, akár kis mennyiségben is. Ennek a közepébe helyezzük csalinkat, ami a pelletek megduzzadásával kijjebb bomló kupac közepén megfelelő helye lesz.
- Shot gun kosarak
Ezek egy speciális rugós szerkezet segítségével érik el, hogy a teljes mennyiség a kosáron kívül helyezkedjen el. Segítségével akár magokkal is dúsíthatjuk az etetést, ha a töltés végén kis etetőanyaggal biztosítjuk, hogy ne szóródjon idő előtt ki.
- Bordás kosarak
Gyakorlatilag a sima fenekező horgászatból átvett kosarak. Alkalmasak nagyobb mennyiségű etetőanyag bevitelére, és nagyobb távú horgászatokra egyaránt. Hátránya a kézzel töltés, és a csali pozíciójának bizonytalansága.
Kosarainkat még egy féle képen csoportosíthatjuk:
- In line, azaz közvetlen a főzsinórra szerelt kosarak.
A kosár közepén egy cső fut keresztül, ebben tudjuk a főzsinórunkat átfuttatni. Helyes szereléssel így főzsinór szakadása esetél a kosár le tud csúszni, a szerék elhagyós lesz.- Gumis kosarak.
Itt legtöbbször fixen szerelve egy erőgumi van a főzsinór és a horogelőkénk közé iktatva. Előnye, hogy a halak kirohanásait, fejrázását jól képes csillapítani. Hátránya, hogy kicsit késlelteti a kapás láthatóságát, így ha nagyon finom esznek a halak, lehet kisebb lesz a hatékonysága. Létezik olyan változata is, aminél a gyártó megoldotta, ha főzsinór elszakad, akkor csak a gumis szakaszt cipeli a hal, a kosár maga le tud csúszni.Ha több módon, távban is horgászunk érdemes olyan kosarat választani, ami rendszerben terveztek, így jól variálható, de egyszerű horgászathoz bármilyen gyártó terméke jó szolgálatot fog tenni.
A kosarak súlyát érdemes botunk terhelhetőségéhez igazítani. Egyrész az idelás dobótáv miatt, másrész az erősebb kemények botok ne húzzák el a zsinór megfeszítésekor az aljzaton fekvő kosarunkat. Még egy érdekesség a kosár súlyához, nagyobb súlyú kosarak nem csak a távdobásnál lehetnek hasznosak, hanem gyorsabban is merülnek, így a mélyebb tavakon így hasznos segítség.
Távdobásnál fontos, hogy megfelelő dobósúlyú kosarakat használjuk, és a stabil repüléshez legyen rajta egy kb 20cm-es merev vezetőszár, ez a hosszú repüléskor megfelelő irányba tartja a kosarat. A túl kis súlyú kosarakat nem tudjuk megfelelő lendülettel eldobni, a túl nagyokkal meg esetleg túlterheljük a botot.
Uploading ....
