Az elmúlt részekben virtuálisan fölépítettünk egy elemeiben harmonizáló szereléket, ami már alkalmas arra, hogy kimenjünk vele a tópartra és a segítségével sikeresek legyünk ott.
A most következő részben, azt próbálom összeszedni, hogy mit és hogyan tegyünk, hogy az egész eddigi munkánkat ne kelljen sutba dobni, mert a legutolsó és talán a legfontosabb 7-10 centimétere következik a szerelékünknek, a horogelőke.
Először is, engedjétek meg, hogy röviden felidézzem a RENDSZER működési elvét. Az etetőanyag csalogató anyagként szolgál és a megigézett uszonyosok annak felhőjében keresnek táplálékot, amikor a csali és vele együtt a horog a lehető legkisebb ellenállás nélkül belibben a hal szájába, ahol a horog megakad. Na, a horogelőke felel azért, hogy a horog oly módon képezzen kapcsot a szerelék többi része és a horog között, hogy a halak legkisebb gyanakvását is elaltassa és a megakasztást követően a fárasztás alatt megtartsa.
Ehhez, az alábbi kitételeknek kell megfelelni a horogelőkéknek:
· erő: Azért, hogy egy hal „megtépése” estén a lehető legkisebb koloncot hurcoljon magával illetve ne veszítsük el a szerelékünk egyik nem olcsó elemét, a method kosarat leakadáskor sem, ezért a horogelőke csomózott szakító szilárdságának kisebbnek kell lennie mint a szerelék más elemének. Azért nem azt írom, hogy a főzsinórnak, mert sosem a sérülésmentes főzsinór fog szakadni, hanem kötéseknél (quick change, doboelőke) fog engedni, szakadni, még ha a már említett uni-to-uni-val (double uni knot) kötést használjuk is.
· lágyság: Nagyon fontos a kritérium a lágyság, ez biztosítja, hogy a csali mozgása „természetesnek” hasson (ki látott már fluo, „füstölő”, puncs aromájú pelletet a természetben ;) ), illetve emiatt libben be észrevétlenül az odaszívó hal szájába. Hozzáteszem, a túlzott lágyság árthat a szakítószilárdságnak illetve az akadásunknak, bár lehet, anélkül el sem jutnánk odáig.
· köthetőség és csomótűrés: A lágy előke jól köthető, de nem annyira erős, ezért törekedni kell arra, hogy a csomók ne csökkentsék nagyon tovább az előke zsinórunk szakítószilárdságát. Azért is fontos a jól köthetőség, mert a csalitüske felkötése precíz, bár nem nagyon erős csomót kíván, de a horog csomómentes felkötésekor keletkező hurkok rendezettségének, „kicsiségének” alap feltétele a jól köthető, lágy zsinór. A gyorskapocs felöli kötés általában egy dupla csomós hurok.
· süllyedés: fontos, hogy az előke zsinór süllyedjen, így altatva el a halak éberségét, terüljön el az aljzaton, közel az etetőanyaghoz
· szín: Legyen rejtő színe, azaz camou, sötétzöld, fekete, barna fonott zsinórnál és „láthatatlan” fluorocarbon (FC) esetén; bár a színek a víz alján teljesen máshogy hatnak, látszanak pláne egy hal számára, de ne kockáztassunk…
Anyaga az előke zsinórnak leggyakrabban fonott vagy fluorocarbon (FC) anyagú. Az olvasó felszisszenhet, hogy mi van a hagyományos monofillal, véleményem szerint ezen a téren a fonott és a FC elterjedésével nagyon háttérbe lett szorítva. Ennek oka, hogy vagy a fonottnak vagy a FC-nak jobbak az adott jellemzői, talán egy dolgot kivéve, egyiknek sincs nyúlása, nem úgy mint a monofilnak. Ez a kis nyúlás, ami 8-10 cm lehet, ad egy kis mozgásteret a szerelék további finomítására, mert a lágy, nyúlós monofil képes csökkenteni a terhet.
· fonott: Mindenekelőtt, beszéljünk az átmérőről, mert mint már az eddigi fejezetekből megtanultuk, a fonott a fenti elvárásokat remekül hozza már kis átmérő mellett is, abban az estben, ha alkalmas zsinórt választunk.
Fontos vásárláskor figyelni rá, hogy lehetőség szerint 8 szálas, körszövött, jó minőségű zsinórt vegyünk, mert amellett, hogy a fenti elvárásokat maximálisan teljesíti, rengeteget segít a kötésben. Fonottat vágni, majd kötni nem egyszerű azért, mert a rossz minőségű zsinór még éles, jól vágó eszköz (olló, csipesz) estén is szétbomlik és csak az öngyújtó segíthet, de abban az esetben meg olyan göb képződik, ami nem megy át a csalitüske, vagy az apró horgok lyukán.
Szóval, ott tartottunk, hogy mi a jó méret. A legfontosabb, hogy csomózott szakítója legyen kisebb, mint a szerelék többi része, de ne veszélyeztessük a halak épségét a túlzott lefinomítással sem. A cél az, hogy becsapjuk a halat, de nem az, hogy horoggal a szájában távozzon, vagy pedig az előkénk szakadásától tartva félholtra fárasszuk…
A kellő rutin megszerzéséig azt javaslom, hogy picker / light feeder bothoz, 0,18 körüli főzsinórhoz finomíthatunk 0,06-ig, de nem ördögtől való a 0,08-as átmérő, míg 0,2 körüli főzsinóros methodozáshoz a 0,08-0,10 mm átmérő megfelel télen, nyáron, fehér halhoz, pontyhoz egyaránt.
Még annyit hozzátennék, hogy vannak speciális horogelőkének szánt kis, 10 m-es kiszerelésű fonottak „olcsóbban” igy köthetünk több eshetőségre vagy vehetünk UL pergető horgászathoz kifejlesztett nagyobb kiszerelésű fonott zsinórt, ami szintén megfelel a fent elvárásoknak.
· Fluorocarbon: Methodozáshoz főleg fonott előkét használunk, de letisztult, hideg vízben, amikor a halak óvatosan kapnak csak, jó szolgálatot tehet a FC-ből készített előke, illetve köves, kagylós aljzaton is jobb lehet, mint a vékony fonott zsinór.
Sajnos a többi jellemzője nem ilyen jó, nagyon merev, nehezen köthető, nagy a memóriája; mindezért 0,14-0,18-as méretben használható, ennél vastagabb méretben nehezen kezelhető és lebutítja a csali mozgását, vékonyabban pedig már rizikós, mégha télen használjuk általában, amikor is a halak védekezése kevésbé vehemens.
Több fejezetben szó volt már a method előke ideális hosszáról, itt is megismétlem, szerintem 8-10 cm az ideális, FC-nél lehet esetleg kicsit hosszabb, mondjuk 12, mert az merevebb és nehezebben hajlítható vissza a kosárba.
A gyárilag előkötött előkékről szeretnék még egy-két mondatot ejteni. Jobb, mit az általunk megkötött rossz előke, de nyomába sem ér az általunk jól begyakorolt, precíz horogelőkéknek. Talán kivétel a FC mert abból a gyári lehet, hogy jobb mert mint mondtam, nem egyszerű a FC-nal bánni…
Szóval sokat kell gyakorolni és nincs kompromisszum, ami rossz, az kuka, mert egy sikeres horgászat és a halak bánhatják…
Uploading ....