Horgok a method horgászatban
A jó késnek az éle, a jó horognak a hegye a lelke.
Akkor működik rendeltetésszerűen, ha kifogástalan állapotban van.
Ez a legfőbb szabály, hiszen még egy kiváló hegyű átlagos horog is jobb egy speciális anyagból készült, de tompa hegyű szuperhorognál.
Ha a method horgászat legfontosabb része az etetőanyag, akkor számomra a horog a rendszer legérdekesebb eleme.
Ez az eszköz a közvetlen összekötő kapocs közöttünk és szeretett, megfogni kívánt élőlényünk között.
Fényévekre járunk már gyerekkorunk (az enyém a 70-es, 80-as évek) horogválasztékától, nem beszélve apáink és nagyapáink lehetőségeiről, amikor az ügyes kezű, kreatív horgász gombostűből hajlította meg magának a tűt.
Szerencsére napjainkban ezen a téren is elkényeztetnek bennünket a gyártók és ezrével állnak rendelkezésünkre a jobbnál-jobb eszközök szinte mindenfajta módszerre, halfajra, csalira, felkínálási módra specializálódva.
Ugyanakkor pont ebben a hatalmas választékban tud elveszni a kérdéseire választ kereső horgász, amikor elgondolkodik azon, hogy milyen halra, milyen módszerrel, milyen csalival horgászva, melyik gyártó, milyen számú és méretű horgát válassza, miközben két egyforma számú, de különböző gyártó által készített horog csak véletlenül sikerül egyforma méretűre.
Fontos tudnunk, hogy a horog fogyóeszköz!
Leszakadhat a legjobb csomónál, elszakadhat az előke, amire kötöttük, kihajolhat és el is törhet, de ha minden tökéletesen működik, akkor is előbb utóbb a legjobb horog hegye is eltompul és le kell cserélnünk.
Még megtippelni sem tudnám, hogy kb. mennyi horgot használok el egy szezon alatt és akkor mi a helyzet a profi versenyzőkkel?
Szóval kell a mennyiség is, mert fogyni fog belőle szép számmal.
Egy tanács, ha van egy jó horgod
Számtalan reklámmal hirdetnek az élet minden területén, sulykolják, szinte erőltetik belénk a vásárlás lehetőségét.
Vedd meg ezt, vedd meg azt, dobd el a régit, ez újabb, ez jobb, ezt vedd meg, ez az előző széria továbbfejlesztett változata stb.
Ezzel párhuzamosan pedig megesik, hogy a gyártók leállnak a korábbi szériák gyártásával.
És, ha ez egy olyan széria volt, ami nekünk bevált és szerettük, akkor bajban vagyunk, mert újra kezdhetünk keresgélni, tesztelni stb.
Ezért tanácsolom azt a horgok esetében, hogyha van olyan típus - vagy akár több -, ami bevált, ismerjük a működését, fizikai határait és vele teljes a rendszerünk egyensúlya, akkor vásároljunk be belőle minél több csomaggal és fedjünk le vele így egy nagyobb időintervallumot.
A horog szerepe az egyensúlyban
Számomra fokozottan örökzöld téma a horogkérdés, mert mindig azt vallottam, hogy szerepe létkérdés a felszerelésben és annak egyensúlyában.
Itt is érvényes az a mondás, hogy egy felszerelés olyan erős, amilyen erős a leggyengébb pontja.
Folyton keresem „A HORGOT”, mindamellett, hogy tudom, ilyen nem létezik. Mármint az a horog, ami a mindenre is jó.
Gondoljunk csak bele mit is várnánk el tőle?
A hegye minél tovább tartson, egyszerre legyen tömegtelen és láthatatlan, miközben a lehető legtöbb húst karolja át. Mindig, minden helyzetben akadjon jól, sose hajoljon ki, ne vágja el a hal száját és a lehető legkisebb kárt tegye az élőlényünkben.
Ezért vallom én azt, hogy – az ésszerűség határán belül - többfajta horgot kell készleten tartani a legváltozatosabb méret választékkal.
A horgok formája, alaptípusok
Száruk lehet hosszú, közepesen hosszú, vagy rövid.
Anyaguk szerint lehetnek vékony, közepes, vagy vastaghúsúak.
A kötés szemszögéből, lapkásak, vagy fülesek.
Öblük formája szerint körívben hajlított, lekerekített, vagy crystal (szár felé hajlított) formájúak.
Lehetnek szakállas, mikro szakállas, vagy éppen szakáll nélküliek.
Még a fülük állása sem egyforma, mert vannak egyenes, a horog hegyétől kifelé, vagy befelé hajló típusok, melyek közül talán a befelé hajló fülűt használjuk a legtöbbféle szerelék megkötéséhez.
Képtelenség lenne minden típusról szót ejtenünk, hiszen az könyv méretű anyag lenne, másrészt most ez itt nem is célunk, hiszen a method módszert kívánjuk kivesézni.
A teljesség igénye nélkül vegyük sorra a módszerben működő típusokat többféle szemszögből nézve.
De még mielőtt ebbe belevágnánk, beszéljünk egy kicsit a horog és csali viszonyáról, pontosabban a csali felkínálásának módjáról (azért csak kicsit, mert arról egy másik fejezet fog majd részletesen szólni).
A horog szerepe a csali felkínálásban
Alapvetően itt két csoportra bontjuk a témát, amiben horgon felkínált, valamint horog mellé kötött, hajszálelőkén felkínált csalizásról beszélhetünk.
A módszert több éve sikerrel űzők tapasztalata alapján elmondhatjuk, hogy a method módszer a horog mellé kötött csali rögzítők (csali tüske, pellet karika, stopperek…) és az azokkal rögzített csalikról szól.
Viszont vannak esetek, amikor kifejezetten jól működik a horogra tűzött csali a rendszerben, ezért nem mennék el mellette szó nélkül.
Az ilyen esetekhez használhatunk a lapkás horgok mellett füles horgokat is. Csalizni pedig a horogra tűzhető a horgot bíró csalétkekkel kell (pl. élő csali, magok, pelletek).
Típusban a „maggot”, vagy a szögletes formájúak közül a kisebbek jól beváltak a csontival való csalizás esetében.
Ezeknél egy fokkal erősebb, kicsit vastagabb húsú körívben hajlított – akár füles - horgot választva, a nagyobb halakkal is bírni fogunk, mert ezek szintén nagyon jól akadnak, viszont kevésbé hajlamosak a kihajlásra.
Ezekből a típusokból - az izgő-mozgó csalik esetében - a mikro szakállas horgok inkább preferáltak.
Horog mellett (hajszálelőkén) felkínált csali
Az alábbiakban már csak, a csali felkínálás ilyen módjához fejlesztett horgokkal foglalkozunk.
A „drót” vastagsága szerint nézve, a vékonyabb húsú, könnyebb horgokhoz köthetünk nagyobb tömegű csalikat is akadálymentes mederviszonyok esetén.
A vastagabb húsú „nehezebb” horgok mellé pedig érdemes a könnyű, ballanszírozó, lebegő csalik közül választani.
Ezek csupán alapmegfogalmazások és nem örök érvényűek.
A horgászatra is jellemző, hogy egy dolog állandó benne, ez pedig maga a változás.
A csalizás különféle trükkjeinek csak az adott horgász képzelete szab határt.
A módszerhez legjobban bevált formák a körívben hajlított (kerek öblű) típusú horgok, melyek jellemzően vastagabb húsúak, és kiválóan akadnak.
A halat jó tartják és a felszerelés megfelelő egyensúlya esetén nem hajlanak ki.
Ezzel lehetővé teszik azt, hogy nagyobb testű halakkal szemben is esélyesként vegyük fel a versenyt.
Emellett sokan esküsznek, a hosszú szárú hosszú hegyű szögletes formájú horgokra is, melyek szintén nagyon jól akadnak és bár jellemzően vékonyabb húsúak, akadálymentes terepen, finom kapásokra számítva jó szolgálatot tehetnek.
Amint megvan a megfelelőnek gondolt típus, vagy gyakorlatból rendelkezünk egy jól bevált darabbal, legtöbbünkben a következő kérdés fogalmazódik meg. Mekkorát kössek fel?
Régi mondás jut az eszembe, miszerint „kis csali kis hal, nagy csali nagyhal”.
Ez az elmélet számtalanszor megdőlt már amellett természetesen, hogy nem kevés valóság tartalommal bír.
Amiben viszont megegyezhetünk az itt is a szerelék és annak egyensúlya.
Itt azt kell szem előtt tartanunk, hogy nemcsak, botunkhoz, zsinórunkhoz és a halhoz kell igazítanunk a horgunk méretét, hanem a csali méretéhez is.
Egy kis csalihoz nem szerencsés nála jóval nagyobb horgot kötni, mert egyrészt az feltűnő lesz a hal számára, másrész nem engedi természetes módon mozogni a csalit.
Ha pedig túl kicsi horgot választunk egy nagyobb csalihoz, akkor az kitakarhatja és nem megfelelő felkínálás mellett az akadás hatásfokát jelentősen ronthatja.
Kísérletező horgászoknak ajánlom azt a speciális esetet, amikor kisebb élő csalival (mondjuk egy szem csonti) akarunk horgászni relatív nagyobb horog használata közben.
Ez olyan esetekben hozhat sikert, amikor nem, vagy nagyon finnyásan eszik a hal, de ennek ellenére mindenképpen halat szeretnénk fogni, ellenben a csalihoz illő apró horog használata az esetleg beugró nagyobb halak megfogását nem tenné lehetővé.
Ilyen esetben a csalit rögzítő bármilyen eszköz (pl. csali tüske) helyett apró (18-20-as) méretű maggot típusú horgot kötök fel és ezt kötöm meg csomómentes kötéssel egy 12-14-es kerek öblű horoghoz. A horog és a csalit fogó horog távolsága ilyenkor 1-1,5cm.
Továbbgondolva a dolgot, ha ezt egy fűzőtűvel gumikukoricába húzzuk, az sem egy utolsó kombináció.
Mindazonáltal elmondhatjuk, hogy a klasszikus method horgászathoz leginkább alkalmazott horog mérettartomány a 8-16-os horog méretig terjed.
Legyen szakáll, vagy ne legyen?
Szerencsére egyre nagyobb teret hódít hazánkban is a „fogd meg és ereszd vissza” elmélet (Catch and Release) a gyakorlatban is, mely szoros összefüggésben áll a horog és annak szakálla témakörrel.
Bár a szakállas horogról köztudottan nehezebben marad le a hal, a szakáll nélküli esetében viszont sokkal kíméletesebben bánunk pikkelyes barátainkkal.
Ha valaki esetleg nagyon fél attól, hogy a szakáll nélküli horoggal több halat veszít, akkor bátran használjon mikro szakállas horgot mely, mint arany középút vegyíti a két típus előnyeit.
Édesapám falusi ember volt, aki sokszor nagyon ésszerűen leegyszerűsítette a bonyolult dolgokat is. Most, a témával kapcsolatban jutott eszembe egy mondása, amit gyerekként sokat hallottam Tőle: „A vantól nem kell félni édes fiam”.
És bár itt éppen nem a szakállas horgokra gondolt én mégis asszociálok, ha nem bánjátok.
Ha valaki csak kipróbálni szeretné, hogy milyen egy szakáll nélküli horoggal halat fogni, akkor fogjon egy kombinált fogót és egy szakállas horgot, majd óvatosan nyomja le vele a horog szakállát.
Mivel a gyakorlatban használok mikro szakállas és szakáll nélküli horgot is ezért tapasztalatból mondom, hogy ha a hallal a fárasztás ideje alatt megvan végig a közvetlen kötelék és zsinórunk nem lazul meg, akkor nem tudok olyan negatív példát említeni, amikor a szakáll nélküli horoggal hátrányba kerültem volna.
Sőt, pozitív példát viszont mindenképp tudok, ez pedig az akadás hatékonysága.
A legjobb mikro szakállas horgokat is felülmúlja ezen a téren, mivel szinte ellenállás nélkül hatol be a hal szájába.
Itt had tegyek egy aprócska kitérőt és had hívjam fel a figyelmet saját testi épségünkre is ezzel kapcsolatban, hiszen amilyen könnyen hatol be a hal húsába a horog, olyan könnyen hatol be a horgász ujjába is, ha hanyagoljuk a kellő elővigyázatosságot.
Jellemző horoghegy vizsgálat szokott lenni, amikor a körmünkre „ragad” a jó hegyű horog.
Ilyenkor nagyon vigyázzunk, nehogy mégis megcsússzon, mert kellemetlen élményben részesülhetünk!
Ha véletlenül mégis megtörténne a baj, akkor ne egyedül feszegessük visszafelé a tűt, hanem kérjünk segítséget! Szakáll nélküli horgot használva ebben az esetben is előnyben vagyunk.
Uploading ....