Aki elolvassa ezt a kis segédletet, az bizonyára nem ma kezdte el a horgászatot, mert bár a method technika alkalmazása rohamléptekben terjed el hazánkban is, de azért a kezdők nem ezzel találkoznak először. Teszem hozzá, jó is ez így, mert véleményem szerint a sikeres methodozás alapja többek között a jól összeállított, lefinomított RENDSZER (felszerelés, szerelék, etetőanyag, stb.) amik megismeréséhez, rutinszerű felhasználásához végig kell járni a”szamárlétrát”.

Szóval, minden bizonnyal találkozott az Olvasó a dobóelőke fogalmával, sőt, jó eséllyel használta is, már csak az a kérdés, hogy methodozás esetén van-e létjogosultsága, és ha igen, akkor mit, mikor, hogyan használjunk.

Szóval, mikor is lehet szükségünk dobóelőkére?

· ha vagy olyan távolságra horgászunk , aminek eléréséhez „meg kell húzni” a dobást,

· és/vagy a megtöltött kosár súlya túlzottan megterhelné a 0,20 körüli főzsinórunkat,

· és/vagy akadók vannak a vízben, ami elvághatná a vékony monofilunk.

A dobóelőke, amit neveznek csapónak is, két féle anyagból készülhet, fonott vagy monofil zsinórból. Mindkettőnek meg van a maga előnye illetve sok tavon a helyi szabályzat is kitér használatukra, ezért választásunkkor ne csak megszokásból döntsünk, hanem tájékozódjunk is előtte!

Ja, és sokan sok különböző csapó hosszra esküsznek, de véleményem szerint elegendő a bot hosszának duplája, mert azt sem jó, főleg a nagy átmérőjű, merev monofilnál, ha sok van tartaléknak a dobon, de elégnek kell lennie, hogy a dobás adta teherből megfelelően kivegye a részét.

Fonott zsinór: A fonott zsinór előnye, hogy vékony átmérője ellenére nagy a szakító szilárdsága, jól köthető, lágy, lassan amortizálódik, ha a célnak megfelelő zsinórt választunk, mert nem minden fonott alkalmas ám erre a nagy, rövid idejű, dinamikus igénybevételre!

Amennyiben el akarjuk kerülni, hogy „megegye” a gyűrű betéteket, kiszálkásodjon, elpattanjon, akkor vegyünk egy életre elegendő, 130m-es tekercs, jó minőségű, lehetőleg camou vagy sötétzöld színű, körszövött, bevonatos, lágy, erős, „pergető” fonott zsinórt 0,15-0,18-as méretben.

Ami viszont a még a jó minőségű fonottaknak is hátránya, ami pont abból a két előnyös tulajdonságból származik, hogy kis átmérőjű, ergo kis felületű illetve hogy erős, és ez az, hogy mindenbe bele vághat, mint a kés pengéje; a hal szájába, dobáskor megcsúszva az ujjba, a víz alatti nád, fa akadóba és gitárhúrként pattanhat el egy kő, kagyló peremén. Ezért inkább akadós helyen a monofil csapó lehet a jobb választás.

Ha viszont a távolság az indok, akkor egyértelműen fonott, mert:

· kis felület mellet nagyon erős

· nincs nyúlása

· kicsi a légellenállása

· sokkal kisebb csomóval köthető a főzsinorhoz, ami a kis feeder gyűrűkön nagyon fontos

· nem butítja le a szereléket, mint egy nagy átmérőjű, relatív merev monofil

Monofil dobó előke: A teljes hosszában vastag mono dobóelőke feederezésre, feeder orsóra, feeder bot gyűrűjére, 0,2.es főzsinórhoz való kötésre alkalmatlan véleményem szerint.

Ami szóba jöhet, az a „taper(ed) line” zsinór kialakítás, azaz, hogy 12-15 m-es szakaszon vastagszik fel jó estben 0,20-ról, általában 0,28-0,35-ös méretről akár 0,5-ös méretre, amire persze nincs szükség, de bárhol elvágható. Ám sajnos kisebb méretben is túl merev, nagy a memóriája, óriási csomóval köthető be a gyorskapocsba és a másik vége is arányaiban óriási a főzsinorhoz képest, nagy és ormótlan csomót okozva, ami akad a gyűrűkben. Mint ahogy fenn leírtam, egyetlen hasznos tulajdonságának látom, hogy jobban bírja az akadókat, kagylókat, mint a vékony fonott. Ám sajnos a többi jellemzője megkeseríti a használatát.

Még talán kompromisszumos megoldás a “kónuszos” kialakítási mono zsinór lehet, ahol a tekercs utolsó 10 métere egy rövid, fokozatos átmenettel felvastagszik, akár 0,22-ről 0,35-re. Ebben az esetben nincs csomó, ami gyengíteni a szereléket és van is egy relatív ellenálló, vastagabb csapó, de a sajnos horgászatról horgászatra fogy el az a nem túl hosszú rész vagy rosszabb esetben, leakadáskor nem a vastag rész fogja megadni magát. Sajnos hosszabbra nem vehetik, mert akkor a relatív merev, vastag szakasz “leugrana” az orsó dobjáról.

Eddig is több szó esett a főzsinór és a dobóelőke kötéséről, mert ez kulcskérdés a távoli dobásokban és a halak megtartásában, nem szabad, hogy a csomóval gyengüljön a szerelékünk. Két csomót érdemes megtanulni erre, a Mahin és az uni-to-uni (nevezik Double Uni Knot-nak is) csomót.

· A Mahin nyílhegy kialakítása miatt akadás mentesen fut át a feeder bot gyűrűin, de ideális megkötése gyakorlást igényel.

· Az uni-to-uni se rossz, jól elrendezett hurkokkal nem nagy az ellenállása és továbbra is erős marad a felszerelés, illetve ez az a csomó, amit sok más alkalommal is használhatunk, szóval, ha csak egy csomót tanulsz meg, akkor ez legyen az!

Még egy záró gondolatot engedjetek meg nekem; véleményem szerint az angol stílusú methodozás az nem az xxh erőségű botokról, dobóelőkékről, 25-ös főzsinórról, önakasztó 60 g-os pellet kosarakról, 6-os horgokról szól, akkor használjuk ezeket, ha tényleg indokolt a használatuk.