Mindenek előtt, engedjetek meg nekem egy rövid „hegyibeszédet”, mert anélkül, hogy a minimumokban megállapodunk, erről a témáról nehéz objektíven beszélni.
A halvédelem kérdése sosem volt még annyira aktuális, mint napjainkban. Talán sosem volt annyi horgászó ember, mint manapság és sosem állt rendelkezésünkre olyan profi felszerelés, etető anyag, attraktor, stb. arzenál és szakmai tudásbázis, mint régen. Túlzás nélkül állítható, hogy egy jól felkészült (method) horgász néhány nap alatt egy kis tó halállományának számottevő részét horogra tudja csalni.
Másik indok, a természetes vizeink halállományában kialakult súlyos károk enyhítésének igénye, vagy pedig a telepített magán tavak óriási anyagi invesztíciójának védelme.
A hal egy élőlény, akár pontyról, keszegekről, ragadozókról, küszökről, compóról, stb. beszélünk, megilleti azokat a kíméletes bánásmód, attól függetlenül, hogy tepsiben végzi-e, vagy visszaengedjük!
A hal finom és egészséges, bizonyos méret és mennyiségi határok között.
A 10 kilós ponty zsíros, „iszapízű”, ehetetlen, mondják, akik kóstolták, higgyünk nekik!
A 10 kilós csuka biztos finom és már kevésbé szálkás, mint kisebb fajtársaik, de egy faj megmaradását, sőt fejlődését ne már a kis „bugylibicskáktól” várjuk…
Az alsó méret korlátokat a törvény szabályozza, véleményem szerint enyhén, a felsőt szabályozza az önmérséklet, az eszünk, az előrelátásunk; remélem a törvény is mihamarabb megteszi!
Amennyiben nincs szükségünk a friss halra, engedjük vissza, még ha „méretes” is és belefér a napi limitben; a macska egyen konzervet, a szomszéd vágjon magának tyúkot és a mélyhűtőt meg hurkával, kolbásszal töltsük fel, a hal frissen az igazi…
Reményeim szerint a fentieket tekinthetjük mindenki által elfogadottnak, ennek fényében megismerhetjük azokat az eszközöket, amik a halak védelmében KELL használnunk, majd azokat, amiket javasolt, ha nagy halakkal hoz minket össze a horgász szerencse.
Figyelem, ezek az eszközök legyenek kezünk közelében, a halnak nagyon sokat ártunk, ha a horogkiszedő fogónkat hosszú percekig keresgéljük. Nálam a partra érkezés első lépése, a lenti dolgok kikészítése.
mikro vagy szakáll nélküli horog: Mint ezt már előző részekben bemutattuk, a mai modern horgok estében, a szakáll nélküli vagy mikro szakállas horgok teljesen elhanyagolhatóvá tették a szakállas horgokat. Jobb akadás mellet, kb. azonos halmegtartással rendelkeznek így fáradság nélkül sokat tehetünk a halak épségének megőrzésért. Aki látott már széttépett szájú pontyot, az képzelje el, milyen lehet bucira vert, fölszakadt szájjal , orral pl. rántott húst enni…
horogkiszedő: Főleg a fehérhalaknál és más, kis szájnyílású, hártyás szájjal rendelkező halaknál KÖTELEZŐ a horogkiszedő használata. Fillérekbe kerül és egy kis gyakorlással egyszerűen és gyorsan szabadíthatóak meg a halak a horgoktól, pláne, ha az szakáll nélküli. Ezekre a halakra jellemző mire érzékeljük a kapást, már mélyre nyelték a horgot, oda se a kezünk, se fogó nem fér be, de a zsinór mentén végigvezetve a horogkiszedő kvázi magától elvégzi a feladatot!
fogó: Ahol nem segít a horogkiszedő, mint pl. ponty vagy amur erős ajkainak esetében, ott jön jól a fogó, abban az estben, ha nem szakáll mentes horgot használtunk. Vigyázni kell, hogy nem a lyuk kitágításával szedjük ki a horgot, hanem egyenes vonalú, határozott, folyamatos mozdulattal!
olló: Abban az estben, ha ponty, amur esetében nem megy a (szakállas) horog szabadítása visszafelé, akkor toljuk át a horgot a seben és vágjuk el a zsinórt, gyakran többet ártunk, ha megpróbáljuk kirángatni. Abban az esteben ha a horog túl mélyre kerül, akkor sem érdemes „megműteni” a halat a parton, mert további sebeket okozhatunk neki, azt javaslom, a horoghoz legközelebb vágjuk el a zsinórt és jó eséllyel a horgot „kiveti” a szervezete.
fertőtlenítő spray: Sokan kételkednek hatékonyságában, de az biztos, hogy a használatának elmaradása többet árt, mint annak használata, szóval tessék fújni, legfeljebb csak a lelkünknek tesz jót és hosszútávon a horgász morálnak!
pontymatrac: A halakat fedő nyálkaréteg sérülhet illetve a kemény talajon, köveken külső és belső sérüléseket szenvedhet a hal, ezért használata szintén kötelező. Még azoknak is, akik fotelból, ládáról horgásznak, ha nagyobb halat fognak, az ölbe fektetett hal az ütődésektől megmenekül ugyan, de a ruházat, a kötény a hal bőrét védő nyálkarétegnek rosszat tesz.
A matracok minősége különböző, az biztos, hogy a legvékonyabb matrac is jobb a semminél, de véleményem szerint eggyel jobb kategóriát szabadna csak választani. Figyelem, a matrac felülete legyen nedves, sikamlós, mert így védi meg a nyálkát a ledörzsölődéstől vagy nyáron az égési sebektől.
fehér halas merítő fej: Ez egy nehéz kérdés, mert sokan hajlamosak vagyunk a pörgős peca végett a legegyszerűbb, leggyorsabb megoldást használni. Tény, a „röptetésnél” jobb a damilos fej, annál pedig még kíméletesebb a kis lyukú, puha PVC-s bevonatos hálóval ellátott merítő...
„nagyhalas” merítő fej: Legyen nagyon kis lyukú, mély, sűrű szövésű, puha háló, mely olyan anyagból készült, ami nem sérti meg a halak testét borító nyálkaréteget. Ez általában egy szilikonos bevonatot jelent, hogy a horog beakadása se történjen meg. Minimális „száj” kerülete 60cm x 60cm körüli legyen, de vigyázz, olyan mély/nagy fejet válassz olyan nyéllel és lebegtető szivaccsal, amit egyedül is biztonsággal tudsz kezelni! Ha csak szerencsétlenkedsz a nehéz, vízben nagy közegellenállású fejjel és általában erős, nehéz nyéllel felszerelt merítővel, akkor nagyobb kárt okozhatsz, mint a kisebb társikkal.
haltartó szák: A jelenlegi törvények szerint, csak elvitelre szánt halakat lehet eltárolni, teríték céljából hétköznapi pecán tilos. Véleményem szerint ilyenkor is olyan szákot használjunk, amiben a halaknak elegendő tér áll rendelkezésre, megfelelően mély, oxidén dúsa vízbe ér. Halál a drót szákra!
Aki versenyre jár, azok úgyis beruháznak egy megfelelő haltartóra, annak hiányában el sem indulhatnak elvileg.
pontyzsák: Főleg nagyponty horgászoknál alapfeltétel, és mint tudjuk, a methodozás nem erről szól, de azért tartalékban nálam is van mindig egy, hátha akkor fogom meg életem halát, amit a szükséges dokumentálásig megfelelően kell tartani. A pontyzsák legyen sűrű szövésű, lágy és megfelelően nagy.
pontybölcső: Szintén „nagyhalakra” való horgászatkor jön jól. Egy 10+-os ponty megtartása, mozgatása, horogszabadítása már nem egyszerű feladat illetve egy matuzsálem a földön lévő, nem kellően puha pontymatracon saját belső szerveit nyomhatja össze a nagy súlya által. Természetesen az is legyen mindig kellően nedves!
mérlegelő zsák: Lehetőleg pontymatracként is legyen használható illetve visszaengedésre is legyen alkalmas. Azon túl, hogy megfelelő méretű, legyen biztonsággal zárható, hogy a hal ki ne csússzon belőle. Természetesen a megfelelő nedves felület is fontos. Jelzem, a halaknak az a legkíméletesebb, ha meg sem mérjük őket, pláne ha egyedül vagyunk, mert sok benne a rizikó a halakra nézve; maximum a számunkra kapitális példányokat.
Fényképezés: Természetesen a fényképezés közvetve nem tartozik a halvédelemhez, bár aki rájött, hogy egy kapitális hal jól fényképezve az igazi nem főzve, az is valahol a halvédelem.
Itt most igazából nem a megfelelő fotó technikáról szeretnék írni, mert nem is értek hozzá, hanem annak szeretnék hangot adni, hogy nem kell minden halat lefotózni, max azokat, amelyek kiérdemelték relatív méretükkel. A halaknak nem tesz jót a szárazföldön való egrecír, amik megtaláljuk a helyes beállítást, hogy az öt tíznek látszon illetve nagyban nő a halak leesésének veszélye, ami halálukhoz vezethet!
Vigyázzunk a halakra nem csak miattuk, lévén érző élőlényekről beszélünk, de önző érdekünk is ahhoz fűződik, hogy legyen mit a jövőben is sikeresen kergetnünk nekünk és az unokáinknak is egyaránt… ;)
Uploading ....