Az első horgászélményem, amire emlékszem a Tisza folyóhoz kötődik. Ott ültünk a lejtős, csonttá száradt agyagos parton és lestük a sárgombócot, ami kapásjelzőként szolgált a zsinórra nyomva. Ekkor lehettem vagy 6 éves... Azóta kacskaringós utat jártam be, amin a horgászat hol minden hétvégén, hol havonta egyszer, netán évente egyszer, de azért mindig jelen volt. Ezek helyszíne általában a Tisza vagy Zagyva folyó, holtágak és a Tisza-tó volt. Mit hoztam magammal ezekből az élményekből?
Két dolgot mindenképp!
Az egyik, hogy minél tudatosabban csináltuk, minél hatékonyabb és az adott funkcióra tökéletesített cuccokkal horgásztunk, annál több és szebb halat fogtunk. A másik pedig, hogy mekkora szerencsém van, hogy ilyen hobbim kerekedett, hiszen sokan arra eszmélnek életük felénél, hogy csak dolgoztak, de semmit sem élveztek! Ráadásul ez egy olyan hobbi, amiben lehet fejlődni, ügyesedni, ami minőségi idővé varázsolja a vízparton töltött órákat! Ettől többnek érzem magam, az életemet pedig értelmesebbnek, teljesebbnek.
Sikerült az életemet úgy alakítanom, hogy kemény munkásévek után most az a munkám, ami a hobbim - vagy az a hobbim, ami munkám?! Cégünk, a Horgász-Zóna képviseli a mindazt, amit a horgászatról gondolok.
A method feeder technika 2013-ban került nagyon közel hozzám, rögtön megláttam benne azt a szellemiséget, ami a mi hozzáállásunkat is jellemezte a 80-as évek közepe óta. Az első gondolatom az volt: "minden tavi pecásnak így kellene horgásznia!" A véletlen és nemcsak a véletlen úgy alakította, hogy ugyanígy gondolkodók vettek körül! Oláh Zoltánnal és Nagy Róberttel karöltve 2014-re elkészült a népszerűsítő könyvecskénk, "Method forradalom - bedobás, kapás, fárasztás - sokszor egymás után" címmel. Ez volt a felütés, amit method partyk, method műhelyek, vízparti spontán bemutatók és ajánlások, azaz a mozgalom bővülése követte.
Most pedig itt ez a wikipédia, ami reményeim szerint a method forradalom legfontosabb hírvivőjeként fogja szolgálni a horgászkultúra fejlesztését.